Mosolyodban Születtem

Napjaim szüntelen árnyéka oszlik bennem hirtelen,

Szürke folyosó rideg ajtaja fájón csapódik mögöttem.

Kezem hideg rácsot hajt óvatosan ma is napomra,

Rideg szellő köszönt, nyugalmat simít arcomra.

Szűk ösvényen számolom léptem múló sokaságát,

Magamban derüs dallam feledteti vágyam távolságát.

Lábaim magányos párként küzdik előttem utamat,

Csend vár otthonomban, szobám nem kéri hangomat.

Kirekesztem világom, ajtóm zár alkonyt estémre,

Asztalom kopár látványa unott képet fest fejemre.

Végtelen remény kísér el vágyak áramló sodrásával,

Álmok hálóján ma talán találkozom jövőm párjával.

Magam bízom a kor titokzatos, rohanó sokaságára,

Talán a Világsztráda rámutat életem szerető társára.

Fürkészem a sokat, remélem szívem gyémántját,

Tekintetem lobbantja fel lelkem kíváncsiságát.

Néhány röpke sor, kevés kép hirtelen éget el,

Gyönyörű mosoly ujjaimnak megálljt követel.

Kincs a szemében lassú kezem forrón bénítja,

Ő lenne talán, kit vártam, szívem még nem tudja.

Időzöm boldogan képek látványának sugarában,

Észrevétlen mosolyt szül a jövőnk gondolatomban.

Lehet csak álom, és valóságként nem remélhetem,

Ábrándot bent örzöm, múlását még nem engedem.

Hirtelen szavak keltik bennem első üzenetem,

Várok, talán őszinte válasz kacagtatja majd szívem.

Kedves választ remélek, mely megtöltik sivár estém,

Születhessek mosolyodban újra minden napom végén.